50 éves a munkavédelmi szakemberképzés
1959–2009 - 2.rész
Munkavédelem Anno
A szabályozás következő nagy lépése a munkavédelmi szakképzésről és továbbképzésről kiadott 37/1982. (VIII. 25.) MT rendelet volt, mely kimondta, hogy a munkavédelmi szakképzés keretében felső- és középfokú munkavédelmi szakképesítés szerezhető. A képzés lehetősége megnyílt nem műszaki alapképzettségűek számára is, két féléves alapozó képzést követően.
Felsőfokú munkavédelmi szakképesítésnek minősítette:
a) a munkavédelmi szakmérnöki oklevelet;
b) a munkavédelmi üzemmérnöki bizonyítványt;
c) a felsőfokú munkavédelmi szakképesítő egyetemi tagozaton szerzett bizonyítványt;
d) a felsőfokú munkavédelmi szakképesítő főiskolai tagozaton szerzett bizonyítványt.
Középfokú munkavédelmi szakképesítésnek minősítette a középfokú szakképesítő tagozaton szerzett oklevelet.
A rendelet kimondta, hogy a munkavédelmi szakképzés a Munkavédelmi Továbbképző Intézetben,
illetőleg annak irányításával más oktatási vagy továbbképző intézmény keretében folyik, levelező
rendszerű oktatás formájában.
A felső-, illetőleg középfokú munkavédelmi szakképesítést nyújtó tagozatokra való felvétel képesítési feltételei a következők:
a) a szakmérnöki tagozatra: mérnöki oklevél;
b) az üzemmérnöki tagozatra: üzemmérnöki oklevél;
c) a felsőfokú szakképesítő egyetemi tagozatra: a tudományegyetemek bölcsészeti, jogtudományi és természettudományi karán, valamint a közgazdaságtudományi egyetemen, továbbá az orvostudományi egyetemen szerzett oklevél;
d) a felsőfokú szakképesítő főiskolai tagozatra: az államigazgatási-, a tanárképző-, az egészségügyi főiskolai, valamint a főiskolai szintű szakoktatói és a műszaki tanári oklevél, továbbá a Kereskedelmi
és Vendéglátóipari Főiskolán, a Külkereskedelmi Főiskolán, a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán szerzett oklevél;
e) a középfokú szakképesítő tagozatra: a szakközépiskolai (középfokú technikumi), vagy gimnáziumi érettségi bizonyítvány.
Az Intézet felsőfokú tagozatain sikeres államvizsga letételével munkavédelmi szakmérnöki oklevelet, munkavédelmi üzemmérnöki, illetőleg felsőfokú munkavédelmi szakképesítő bizonyítványt, középfokú tagozatán állami vizsgáztató bizottság előtt tett sikeres vizsgával középfokú munkavédelmi szakképesítést nyújtó oklevelet szerezhettek.
A rendelet előírta azt is, hogy a munkavédelmi felügyelők, illetőleg a minisztériumok munkavédelmi szakembereinek munkavédelmi továbbképzése az Intézetben, vagy annak irányításával más intézményben folytatható.
Mindezeken túlmenően az Intézet feladatává tette a rendelet az állami oktatás, a vezetőtovábbképzés, illetőleg a gazdálkodó szervezetek munkavédelmi oktatásának tartalmi és módszertani
összehangolását.
A tanterveket, a tanulmányi rendet, a felvételi és egyéb szabályokat a művelődési miniszter a SZOT-tal, az egészségügyi miniszterrel, pénzügyi kérdésekben a pénzügyminiszterrel egyetértésben – határozta meg. Az állami vizsgabizottságok elnökét – a SZOT javaslata alapján – a művelődési miniszter; tagjait, valamint az állami vizsgáztató bizottságok elnökét a SZOT – a művelődési miniszterrel egyetértésben – bízta meg.
Az Intézet költségvetési szervként a SZOT felügyelete alatt működött 1984-ig (eddig az időpontig a munkavédelem többi szervezetei is így működtek, tehát a munkavédelem állami feladatait is a SZOT látta el).
1984-ben került sor a munkavédelmi feladatok ellátásának állami irányítás alá vonására, ekkor a SZOT MUNKAVÉDELMI TOVÁBBKÉPZŐ INTÉZET ORSZÁGOS MUNKAVÉDELMI KÉPZŐ ÉS TOVÁBBKÉPZŐ INTÉZET-té (rövidítése: OMKTI) alakult.
A munkavédelmi szakképzés megindulásának 25 éves évfordulóját az OMKTI 1984-ben tudományos konferencia, kamara kiállítás és koszorúzás szervezésével ünnepelte.
Az OMKTI munkáját elismert munkavédelmi szakemberekből álló INTÉZETI TANÁCS segítette.
